terça-feira, outubro 30, 2012

Hinos Órficos (1): Orfeu a Museu

Εὐτυχῶς χρῶ, ἑταῖρε.

Μάνθανε δή, Μουσαῖε, θυηπολίην περισέμνην,
εὐχήν, ἣ δή τοι προφερεστέρη ἐστὶν ἁπασέων.
Ζεῦ βασιλεῦ καὶ Γαῖα καὶ οὐράνιαι φλόγες ἁγναὶ
Ἠελίου, Μήνης θ' ἱερὸν σέλας Ἄστρα τε πάντα·
καὶ σύ, Ποσείδαον γαιήοχε, κυανοχαῖτα, (5)
Φερσεφόνη θ' ἁγνὴ Δημήτηρ τ' ἀγλαόκαρπε
Ἄρτεμί <τ'> ἰοχέαιρα, κόρη, καὶ ἤιε Φοῖβε,
ὃς Δελφῶν ναίεις ἱερὸν πέδον· ὅς τε μεγίστας
τιμὰς ἐν μακάρεσσιν ἔχεις, Διόνυσε χορευτά·
Ἆρές τ' ὀμβριμόθυμε καὶ Ἡφαίστου μένος ἁγνὸν (10)
ἀφρογενής τε θεά, μεγαλώνυμα δῶρα λαχοῦσα·
καὶ σύ, καταχθονίων βασιλεῦ, μέγ' ὑπείροχε δαῖμον,
Ἥβη τ' Εἰλείθυια καὶ Ἡρακλέος μένος ἠύ·
καὶ τὸ Δικαιοσύνης τε καὶ Εὐσεβίης μέγ' ὄνειαρ
κικλήσκω Νύμφας τε κλυτὰς καὶ Πᾶνα μέγιστον (15)
Ἥρην τ', αἰγιόχοιο Διὸς θαλερὴν παράκοιτιν·
Μνημοσύνην τ' ἐρατὴν Μούσας τ' ἐπικέκλομαι ἁγνὰς
ἐννέα καὶ Χάριτάς τε καὶ Ὥρας ἠδ' Ἐνιαυτὸν
Λητώ τ' εὐπλόκαμον, Θείην σεμνήν τε Διώνην
Κουρῆτάς τ' ἐνόπλους Κορύβαντάς τ' ἠδὲ Καβείρους (20)
καὶ μεγάλους Σωτῆρας ὁμοῦ, Διὸς ἄφθιτα τέκνα,
Ἰδαίους τε θεοὺς ἠδ' ἄγγελον Οὐρανιώνων,
Ἑρμείαν κήρυκα, Θέμιν θ', ἱεροσκόπον ἀνδρῶν,
Νύκτα τε πρεσβίστην καλέω καὶ φωσφόρον Ἦμαρ,
Πίστιν τ' ἠδὲ Δίκην καὶ ἀμύμονα Θεσμοδότειραν, (25)
Ῥείαν τ' ἠδὲ Κρόνον καὶ Τηθὺν κυανόπεπλον
Ὠκεανόν τε μέγαν, σύν τ' Ὠκεανοῖο θύγατρας
Ἄτλαντός τε καὶ Αἰῶνος μέγ' ὑπείροχον ἰσχὺν
καὶ Χρόνον ἀέναον καὶ τὸ Στυγὸς ἀγλαὸν ὕδωρ
μειλιχίους τε θεούς, ἀγαθήν τ' ἐπὶ τοῖσι Πρόνοιαν (30)
Δαίμονά τ' ἠγάθεον καὶ Δαίμονα πήμονα θνητῶν,
Δαίμονας οὐρανίους καὶ ἠερίους καὶ ἐνύδρους
καὶ χθονίους καὶ ὑποχθονίους ἠδ' ἐμπυριφοίτους,
καὶ Σεμέλην Βάκχου τε συνευαστῆρας ἅπαντας,
Ἰνὼ Λευκοθέην τε Παλαίμονά τ' ὀλβιοδώτην (35)
Νίκην θ' ἡδυέπειαν ἰδ' Ἀδρήστειαν ἄνασσαν
καὶ βασιλῆα μέγαν Ἀσκληπιὸν ἠπιοδώτην
Παλλάδα τ' ἐγρεμάχην κούρην, Ἀνέμους τε πρόπαντας
καὶ Βροντὰς Κόσμου τε μέρη τετρακίονος αὐδῶ·
Μητέρα τ' ἀθανάτων, Ἄττιν καὶ Μῆνα κικλήσκω (40)
Οὐρανίαν τε θεάν, σύν τ' ἄμβροτον ἁγνὸν Ἄδωνιν
Ἀρχήν τ' ἠδὲ Πέρας – τὸ γὰρ ἔπλετο πᾶσι μέγιστον –
εὐμενέας ἐλθεῖν κεχαρημένον ἦτορ ἔχοντας
τήνδε θυηπολίην ἱερὴν σπονδήν τ' ἐπὶ σεμνήν.


Amigo, usa-o de modo afortunado:

Aprende, Museu, um rito místico mui insigne;
uma prece ,sim, que é superior a todas!
Zeus Rei, e Terra [Gaia] e puras chamas celestes
do Sol [Hélio], sacro esplendor da Lua [Mene] e estrelas todas,
E tu, Poseidon, abraça-terra, de escuros cabelos, (5)
Perséfone e pura Deméter de frutos esplêndidos,
Ártemis sagitária, a donzela, e Febo flechador,
tu, que habitas a sacra planície de Delfos. E tu que maiores
honras possuis entre os venturosos, Dioniso dançador;
Ares de coração brutal, sagrado estrênuo Hefesto, (10)
Deusa nascida da espuma, que obteve dons ilustríssimos.
E tu, rei das profundezas, proeminente grande nume;
Juventude [Hebe] e Ilítia e nobre estrênuo Héracles;
Grandes bens de Retidão [Dikaiosyne] e Piedade [Eusebie]
invoco; e as Ninfas ínclitas, e Pan majestoso, (15)
e Hera, de Zeus Egífero a esposa em flor:
Memória [Mnemosyne]amável e Musas evoco, puras,
as nove, e as Graças [Cárites], as Horas, o Ano;
Leto de belas tranças, divina insigne Dione,
Curetes em armas, Coribantes e Cabiros, (20)
grandes salvadores, imperecível prole de Zeus;
os Deuses do Ida e o mensageiro dos Celestiais,
Hermes arauto; Têmis, arúspice de homens,
Noite [Nyx] reverenda eu chamo, e o lucífero Dia [Emar];
Lealdade[Pístis], Justiça [Dike] e Legisladora [Tesmodótira]íntegra; (25)
Reia e Cronos e Tétis de escuro véu;
O grande Oceano, com suas filhas Oceânides;
proeminente grande força de Atlas, e Éon;
Tempo [Khronos] semprefluente e água esplêndida de Estige [Styx];
propícios Deuses, e em meio a eles, a boa Presciência [Pronoia]. (30)
O Nume sagrado e o Nume hostil aos mortais;
os Numes celestes, os aéreos e os aquáticos;
os da terra, os subterrâneos e os que habitam o fogo;
Sêmele e as companheiras dos Evoés de Baco;
Ino Leucótea, Palaimon dador de fortuna;
Vitória [Nike] de doce voz,soberana Adrasteia; (35)
grande rei Asclépio doador de curas;
Palas que os prélios incita,e todos os Ventos sem exceção,
ao Trovão [Brontes] e parte do quádruplo Cosmo dirijo-me,
E a mãe dos imortais,à Áttis e Men eu invoco;
Deusa Celeste [Urânia], com o puro Adonis imortal; (40)
Princípio [Arkhé] e Fim [Péras] -- o que é mais importante para todos --
para virem benfazejos, com um grato coração
a este sagrado rito místico e libação insigne.


[Tradução de Rafael Brunhara]

Nenhum comentário: